Plantain újra - Kelewele, azaz "chips" ghánai módra

No, ezt akkor ettem legremekebb formájában, mikor  a D-nek volt az outdooring-ja Piliscsabán. Őrület volt:-) Egészen picit több ember jött el, mint amire számítottunk. 

Maga ez a névadási ceremónia állítólag még egy élő szokás Ghánában. Utánanéztem, mikor apjuk tervezgette, hogy ez mi az ördögöt jelent: körülbelül arról van szó, hogy mikor a gyerek megszületik akkor még a szellemkhez tartozik inkább, mint hozzánk, ezért csak pár nap után mutatják be a többieknek, és nevet csak akkor kap, mikor először viszik ki az ajtón túlra (innen jön gondolom természetszerűleg ez az elnevezés is angolul. Akan nyelven - ezt jól felírtam egy cetlire - Abadinto...ha jól körmöltem le). Akkor aztán összejön falu apraja-nagyja, és örvendeznek, meg megáldják, és először nevezik nevén. 

No, nálunk ugyan D-t már egyből néven neveztem, de ha belegondolok, a kéthetes kényszeres kórházi tartózkodás miatt vele sem siettük el ezt az ajtón kívülre hurcibálást.

Szóval, Piliscsabán Daddy klasszikus módon tervezgette az etetést, ezért aznap délelőtt elügettek valahova piripócsra, és szereztek egy kecskét, ghánaiak által igen kedvelt húsfélét, ami aztán persze khhmm, feldolgozásra került. De most félre kecske, félre hús, mert egyelőre nem tudtam a kecskehússal megbarátkozni....eléggé egyedül voltam a véleményemmel.

Na! De a Kelewele! Tök egyszerű, nasiként körbeadott étel, de i s t e n i!! Apjuk hálisten gondoskodott vagy 20-25 kilo plantainról is, és szerencsére az indiai boltos is időben szállította az anyagot, mert nem is tudom mit evett volna az a garmada ember.

Szóval, ami kell hozzá, az nem túl cifra:

3-4 érett plantain

4 teáskanál citromlé

4 teáskanál őrölt gyömbér

chili, szegfűszeg 

4 teáskanál cayenne bors

Felkarikázni a plantaint kb 1-1,5 cm vastagon, megszórni a citrom levével, és átforgatni. Egy másik tálban össze kell kutyulni a gyömbért, borsot, s esetleg a chilit, szegfűszeget. Kevés olajat olyan forróra kell hevíteni, hogyha beledobunk egy plantaint, akkor sercegjen, ugráljon, forrongjon...csupasz hassal ugyan nem ajánlatos készíteni, mert hamar csíp.

Pár darab plantaint megforgatni a füszeres tálban, amit az imént kreáltunk, és zutty bele a forró olajba. Addig kell sütni, míg ropogós és aranyszínű lesz. Kivéve a serpenyőből, az olajat kicsit szívassuk fel róla szalvétán, csak aztán időben begyűjteni, mert akkor lesz mit hámozni.