Translate

2015. augusztus 10., hétfő

MEK, azaz Marha Egyszerű Kaja - palacsinta melegszendvicskrémmel


Nem volt itthon vacsira kenyér. Mindig mondtam, hogy a kreativitás egyik legjobb katalizátora a lustaság.
A netto 40 fokos este pedig jó kifogás a lustaságra.
Hogy a sütő begyújtása miért tűnik jobb opciónak ilyenkor? Ezt a felvont szemű kétséget, - sütő versus utcahő - kizárom rögvestmindjárt: 
a boltba leballagva nem tudok elmenekülni a meleg elől, míg a sütőt villámgyorsasággal tudom ellenőrizni (vagy akár az is kimaradhat, és marad az intuíció).

Szóval nem volt kenyér, és valami egyszerű kéne, de tojást már reggel is ettünk egy farmnyi mennyiséget, és akkor kitaláltam, hogy itt az ideje a borzadályosan hangzó vizes palacsinta kipróbálásnak. Majd csak teszünk bele valamit alapon.

D miatt igyekszünk mostanában leszakadni a tejről, ennek jegyében - jaj, megint kimondom - a vizes palacsinta vonzó opciónak tűnt.
Aztán ha már annyira tudatos voltam, a végén kókuszlisztes-normállisztes verzió készült. 
Sütés közben olyan volt, mintha filmet néznék, mert a palacsintaformájú cucc csak gyűlt a tányéron, csak a szag hiányzott mellőle. 

Kókadtan megkóstoltam, gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha lenne palacsintaillatú légfrissítő, de közben lecsúszott a torkomon az első falat. És akkor azt gondoltam, még mindig kókadtan, hogy palacsintaízű ízesítő is kellene. És hogy ebből baromira senki sem fog enni.

Töpreng, töpreng, és akkor kijött a zseni belőlem: melegszendvicspali lesz!

Gyorsan bekevertem a melegszendvicskrémet, hagyományos csőpalit tekertem, kikentem egy tepsit tejföllel (ne kérdezd miért azzal, vagy de...nem volt gusztusom a zsíroshoz), bele a palák, és beszórtam sajttal.

ÉS megszületett az isteni, és matyóoriginál Marha Egyszerű Kaja! Ízes, fent fincsi sajtos, alul finom ropogós.


Egész este ünnepeltettem magam.
(Persze ma azt mondták a kollégák, hogy akkor ez olyan mint a hortobágyi pala, de olyat meg sosem ettem még.)